A klinoptolit a zeolitcsaládba tartozó, nátriumot, káliumot és kalciumot tartalmazó alumínium-szilikát ásványra utal, amelynek kristályai többnyire átlátszó lemezek formájában vannak. A zeolit ​​az egyik leggyakoribb zeolit ​​ásvány. Kristálya átlátszó, és szennyeződések miatt barnává vagy vörössé is válhat. A zeolit ​​egy hidratált alkálifém-alumínium-szilikát, amely dehidratálás után molekulaszűrőként funkcionálhat, szelektíven kivonva a nitrogént a levegőből és dúsítva az oxigént. A zeolit ​​ioncserélő szerként is használható a nukleáris hulladék kezelésében, valamint töltőanyagként és expanziós anyagként a papírgyártásban.

A világszerte évente körülbelül 3 millió tonna természetes zeolitot kibocsátó termelés alapján a világ zeolittermelésének több mint 80%-át klinoptilolit típusú természetes zeolit ​​ásványok teszik ki. A természetes zeolitok mellett számos szintetikus zeolitot is átalakítottak világszerte kationos másodlagos zeolitok fejlesztésére. Eddig azonban csak 232 ilyen szerkezetű szintetikus zeolitot fedeztek fel és szintetizáltak, így sok zeolitkutató megkérdőjelezi, hogy miért csak a lehetőségek kis részét figyelték meg. A természetes zeolit ​​egy bőséges tartalékokkal rendelkező erőforrás, amely egy kristályos, hidratált alumínium-szilikát, vázszerkezettel, amelynek pórusait víz, alkáli és alkáliföldfém-kationok foglalják el. Magas kationos képességük és a molekulaszűrők tulajdonságai miatt a természetes zeolitokat az elmúlt évtizedekben széles körben használták kationok adszorbensként elválasztó és tiszta munkapadokon.

A klinoptilolit sorozat három fajt foglal magában. A klinoptilolit K, a klinoptilolit Na és a klinoptilolit Ca fő elemeikről kapták nevüket. Ezek az elemek kationcsere során cserélődnek ki, ami előnyös a nehézfémek, toxinok, ammónia stb. számára, amelyek jobban vonzzák az ásványi anyagokat.

A klinoptilolit kőzetekben az NH4 kationok kicserélő kapacitása viszonylag magas, és a klinoptilolit bizonyos nehézfémeket szelektíven is képes kicserélni, így alkalmas a nehézfémionok eltávolítására.

1. Adszorpciós teljesítmény. A zeolit ​​nagy fajlagos felülettel rendelkezik (500-1000 négyzetméter/gramm), és jelentős diffúziós erőt képes létrehozni, így kiváló adszorbens. A zeolit ​​kristályokban számos egyenletes méretű pórus és csatorna található, amelyek bizonyos fizikai és kémiai körülmények között pontos és rögzített átmérővel rendelkeznek (kb. 3-11 Å). Az ennél az átmérőnél kisebb anyagokat adszorbeálhatják, míg az ennél az átmérőnél nagyobb anyagokat kizárják. Ezt a jelenséget „molekuláris szűrő” hatásnak nevezik, de nem minden zeolit ​​képes molekuláris szűrőként működni.

2. Katalitikus teljesítmény. Nagy adszorpciós felületének köszönhetően a zeolit ​​jelentős mennyiségű adszorbeált anyagot képes befogadni, ami elősegítheti a kémiai reakciókat a felületén. Ezért a zeolit ​​hatékony katalizátorként és katalitikus hordozóként szolgál.

3. Termikus stabilitás. A zeolitkőzet termikus stabilitása olyan tényezőkhöz kapcsolódik, mint a zeolitkőzetben található kationok típusa, a zeolit ​​szilícium-alumínium aránya és a zeolit ​​belső szerkezete.

4. Savállóság. A zeolit ​​jó savállósággal rendelkezik. Ezenkívül a zeolit ​​olyan folyamattulajdonságokkal is rendelkezik, mint a kémiai reakcióképesség, a távoli infravörös sugárzás és a reverzibilis dehidratáció.